2016. október 5.
régi kedvencek
J. Z. Novak - A tücsök meg a hangyák
Felhő nem jár fenn az égen,
nyár van, vidám, forró nyár,
harangvirág tárt kelyhében
friss harmatcsepp csillan kéken,
künn a réten áll a bál.
nyár van, vidám, forró nyár,
harangvirág tárt kelyhében
friss harmatcsepp csillan kéken,
künn a réten áll a bál.
Tarka ruhás virágsereg
illeg, billeg, mosolyog,
bogár zümmög, béka brekeg,
még a pohos méh is nevet,
táncolnak a szúnyogok.
illeg, billeg, mosolyog,
bogár zümmög, béka brekeg,
még a pohos méh is nevet,
táncolnak a szúnyogok.
Erdő szélén várkastély áll,
púpos hátú barna domb.
A lakói szorgos hangyák,
amit lelnek, félrerakják,
epret, gombát, áfonyát.
A lakói szorgos hangyák,
amit lelnek, félrerakják,
epret, gombát, áfonyát.
Künn a réten zeng a nóta,
Kering a tánc szüntelen.
Hegedű hí dáridóba,
Hajnal óta tart a móka,
Minden perc új dalt terem.
Kering a tánc szüntelen.
Hegedű hí dáridóba,
Hajnal óta tart a móka,
Minden perc új dalt terem.
Szól a tücsök muzsikája,
Alig kél a napvilág,
lassút húz, majd frisset rája,
lepke járja, méh a párja,
míg kigyúl a mécsvirág.
lassút húz, majd frisset rája,
lepke járja, méh a párja,
míg kigyúl a mécsvirág.
Körbe-körbe, karikába
ropja, aki arra jár,
potrohát a légy riszálja,
szárnyát rázza mórikálva
napszállatig tart a bál.
ropja, aki arra jár,
potrohát a légy riszálja,
szárnyát rázza mórikálva
napszállatig tart a bál.
Csak a szorgos hangyanépség
cipekedik, meg nem áll.
Hogy az utat el ne vétsék,
irányát a fába vésték,
üres kamra magra vár.
cipekedik, meg nem áll.
Hogy az utat el ne vétsék,
irányát a fába vésték,
üres kamra magra vár.
„Ha hó lepi be a várunk,
s ránk köszönt a jeges tél,
nem kopik fel majd az állunk,
mi ugyan nem muzsikálunk,
ki csak táncol, meg nem él!”
s ránk köszönt a jeges tél,
nem kopik fel majd az állunk,
mi ugyan nem muzsikálunk,
ki csak táncol, meg nem él!”
Tücsök koma nagyon nevet:
„Hol van még a tél, a hó?
én a nyárról énekelek,
melegek a játszi szelek,
s mézet iszom, hóhahó!”
„Hol van még a tél, a hó?
én a nyárról énekelek,
melegek a játszi szelek,
s mézet iszom, hóhahó!”
A vonóját kézbe kapja,
s szól a nóta, száll a dal.
Nem hallgatja a sok hangya,
a munkáját el nem hagyja
sem öreg, sem fiatal.
s szól a nóta, száll a dal.
Nem hallgatja a sok hangya,
a munkáját el nem hagyja
sem öreg, sem fiatal.
Ha baj esik hébe-hóba
A beteget saroglyán,
ketten viszik be a bolyba.
Ami csorba, szépen sorba
összeforr majd szaporán.
A beteget saroglyán,
ketten viszik be a bolyba.
Ami csorba, szépen sorba
összeforr majd szaporán.
Megpihen a dolgos hangya,
ha leszáll a barna est,
a nótáját elhúzatja,
dalolgatja, dúdolgatja,
mulatni most egy se rest.
ha leszáll a barna est,
a nótáját elhúzatja,
dalolgatja, dúdolgatja,
mulatni most egy se rest.
Cifrázza a tücsök-banda,
vidám nóta hangja száll.
Csillagát az ég hullatja,
hűs szél támad virradatra,
búcsúzik a csalfa nyár.
vidám nóta hangja száll.
Csillagát az ég hullatja,
hűs szél támad virradatra,
búcsúzik a csalfa nyár.
Még serényebb most a hangya,
mind talpon van, nem henyél,
megtelik az éléskamra.
Mezőn rakva száz kalangya,
ebből lesz az új kenyér.
mind talpon van, nem henyél,
megtelik az éléskamra.
Mezőn rakva száz kalangya,
ebből lesz az új kenyér.
Megfakul az üde levél,
itt van az ősz, sír a szél.
A tücsök még egyre zenél,
vígan henyél, szava kevély:
„Úgyse lesz már soha tél!”
itt van az ősz, sír a szél.
A tücsök még egyre zenél,
vígan henyél, szava kevély:
„Úgyse lesz már soha tél!”
Elhervad az őszirózsa,
lombja vesztén bús a tölgy,
kora reggel, virradóra
kemény páncél fagy a tóra,
dértől fehér már a völgy.
lombja vesztén bús a tölgy,
kora reggel, virradóra
kemény páncél fagy a tóra,
dértől fehér már a völgy.
Nótás tücsök, mi lesz veled,
magad vagy az ég alatt,
hová hajtod árva fejed?
„Meleg helyet kinél lelek?
Hol kerül egy jó falat?”
magad vagy az ég alatt,
hová hajtod árva fejed?
„Meleg helyet kinél lelek?
Hol kerül egy jó falat?”
„Ahol nyáron virág kéklett,
ma csak hó van, durva jég.
Nem jár kinn egy árva lélek,
vad szél huhog, fázom, félek,
s otthon üres a fazék.”
ma csak hó van, durva jég.
Nem jár kinn egy árva lélek,
vad szél huhog, fázom, félek,
s otthon üres a fazék.”
Meg is fagyna szegény pára,
pereg rá a hópehely,
de egy hangya arra járva,
megtalálja s megsajnálja:
„Jut neki a bolyban hely!”
pereg rá a hópehely,
de egy hangya arra járva,
megtalálja s megsajnálja:
„Jut neki a bolyban hely!”
Magához tér tücsök koma,
nem fázik már, nem vacog:
az asztalon dús lakoma,
ízes bogyó, rőt áfonya –
„Álmodon tán? Hol vagyok?”
nem fázik már, nem vacog:
az asztalon dús lakoma,
ízes bogyó, rőt áfonya –
„Álmodon tán? Hol vagyok?”
Teli tálat hoz egy hangya,
az asztalra leteszi,
a másik meg kínálgatja,
ami jót csak rejt a kamra,
elé rakja, eteti.
az asztalra leteszi,
a másik meg kínálgatja,
ami jót csak rejt a kamra,
elé rakja, eteti.
„Egész nyáron csak zenéltem,
Bántam is én, mi lesz télen…”
Tücsök arcán szégyen ég.
De a hangyák vigasztalják,
Cirógatják, biztatgatják:
Tücsök arcán szégyen ég.
De a hangyák vigasztalják,
Cirógatják, biztatgatják:
„Adósaid vagyunk rég.
Gyantázd meg hát azt a vonót,
s idézd fel a régi nyárt!”
tücsök magát nem kérette,
hegedűjét elővette,
megpengette, le sem tette
s egész télen muzsikált.
s idézd fel a régi nyárt!”
tücsök magát nem kérette,
hegedűjét elővette,
megpengette, le sem tette
s egész télen muzsikált.
2016. augusztus 18.
2016. április 14.
2016. április 13.
2016. február 28.
Time
"Imagine time running backwards. People would grow younger instead of
older and, after a long life of gradual rejuvenation – unlearning
everything they know – they would end as a twinkle in their parents'
eyes."-Philip K. Dick
2016. február 16.
2016. február 11.
2016. február 9.
2016. január 26.
valóban?
Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az osztálynak, majd megkérdi a tanulókat:
"Ki szeretné ezt a bankjegyet?" minden gyerek felemeli a kezét.
Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak:
"Továbbra is szeretnétek?" a kezek ismét az égbe emelkednek.
Majd eldobja a gyűrött bankjegyet, ráugrik és eltapossa.
Ezután újból megkérdi:
"Még mindig akarjátok a pénzt?" a gyerekek újból jelentkeznek egytől egyig.
A professzor ekkor így szól:
" Kedves barátaim, ma tanultatok egy nagyon fontos leckét az élettől.
Habár ezt a 10.000 forintot összegyűrtem, rátapostam és eldobtam, ti továbbra is szeretnétek ha a tiétek lenne, mert a bankjegy értéke nem változott, még most is 10.000 forintot ér!
Sokszor az életben ellenkeznek veletek, emberek visszadobnak és elutasítanak titeket. Azt érzitek, hogy már nem ér semmit a létetek, de a ti értéketek nem változik soha azoknak az embereknek, akik valóban szeretnek titeket.
"Ki szeretné ezt a bankjegyet?" minden gyerek felemeli a kezét.
Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak:
"Továbbra is szeretnétek?" a kezek ismét az égbe emelkednek.
Majd eldobja a gyűrött bankjegyet, ráugrik és eltapossa.
Ezután újból megkérdi:
"Még mindig akarjátok a pénzt?" a gyerekek újból jelentkeznek egytől egyig.
A professzor ekkor így szól:
" Kedves barátaim, ma tanultatok egy nagyon fontos leckét az élettől.
Habár ezt a 10.000 forintot összegyűrtem, rátapostam és eldobtam, ti továbbra is szeretnétek ha a tiétek lenne, mert a bankjegy értéke nem változott, még most is 10.000 forintot ér!
Sokszor az életben ellenkeznek veletek, emberek visszadobnak és elutasítanak titeket. Azt érzitek, hogy már nem ér semmit a létetek, de a ti értéketek nem változik soha azoknak az embereknek, akik valóban szeretnek titeket.
2016. január 12.
ez még mindig jó
Anyu
és Apu ♥Már 3 hónapja itt vagyok az egyetemen, és még nem írtam Nektek. Nagyon szégyellem magam, de ígérem, hogy most mindent bepótolok! De mielőtt még folytatnám a levelet, kérlek, üljetek le! Semmi esetre se olvassátok tovább a levelet állva!!
Már majdnem teljesen rendbe jöttek az égési sérüléseim, és a sokkot, amit az okozott, hogy ki kellett ugranom a negyedik emeletről, szinte egészen kihevertem. Csak 2 hetet kellett a kórházban feküdnöm, már majdnem jól látok, és az a szörnyű hányás is csak egy héten egyszer jön rám. Mivel a tüzet én okoztam, 1 milliót kell fizetnünk az egyetemnek a károkért, de ez mind semmi, hiszen az a lényeg, hogy életben maradtam. Az volt a szerencsém, hogy a szemközt lakó férfi észrevette, mi történt, és kihívta a mentőket és a tűzoltókat. Ő volt, aki aztán meglátogatott a kórházban, és mivel, nem volt hova mennem (a szobám hamuvá égett), olyan kedves volt, hogy felajánlotta, lakjam vele. Egyszobás lakása van, de azért nagyon jól megvagyunk. Ő vagy kétszer olyan idős, mint én, de őrülten egymásba szerettünk, és össze szeretnénk házasodni. Még nem döntöttük el, hogy pontosan mikor, de még azelőtt megtartjuk az esküvőt, mielőtt túl feltűnővé válik, hogy terhes vagyok. Bizony drága szüleim, anya leszek!!! Tudom, hogy alig várjátok már, hogy nagyszülők lehessetek, és biztos vagyok benne, hogy a kisbabákat (merthogy hármas ikrek lesznek) azzal a szeretettel fogjátok körülvenni, amivel engem is kiskoromban. Az egyetlen dolog, ami egy kicsit késlelteti az esküvőnket az egy fertőzés, amit a vőlegényem szedett össze valahol. Emiatt most megint kórházban vagyunk, mert persze én is elkaptam, de már sokkal jobban vagyunk az antibiotikumoknak köszönhetően, amit vénásan adnak nekünk. Azt hiszem az orvosok valami szifilisznek hívják a betegséget. Tudom, hogy a férjemet tárt karokkal fogadjátok majd, és hamarosan olyan lesz majd, mint egy igazi családtag, ugyanis nemsokára meglátogatunk titeket, ugyanis körözi a rendőrség drogbirtoklás és terjesztés miatt.
Utóirat: Nem gyulladt ki az iskola, nincs férjem, és terhes se vagyok. A kórházat is messziről kerülöm. Csak jövőhéten megyek haza, ugyanis kirúgtak, és viszem magammal a csupa egyes bizonyítványomat is.
Az üzenet elejét azért írtam meg, hogy lássátok, hogy rosszabb dolgok is történhetnek velem, mint ami történik.
2016. január 7.
2016. január 4.
Abigél, te csodálatos Abigél...
"When you read a book as a child, it becomes a part of your identity in a way that no other reading in your whole life does."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)