Anyu
és Apu ♥
Már 3 hónapja itt vagyok az egyetemen, és még nem írtam
Nektek. Nagyon szégyellem magam, de ígérem, hogy most mindent bepótolok!
De mielőtt még folytatnám a levelet, kérlek, üljetek le! Semmi esetre
se olvassátok tovább a levelet állva!!
Már majdnem teljesen rendbe
jöttek az égési sérüléseim, és a sokkot, amit az okozott, hogy ki
kellett ugranom a negyedik emeletről, szinte egészen kihevertem. Csak 2 hetet kellett a kórházban feküdnöm, már majdnem jól látok, és az a
szörnyű hányás is csak egy héten egyszer jön rám. Mivel a tüzet én
okoztam, 1 milliót kell fizetnünk az egyetemnek a károkért, de ez mind
semmi, hiszen az a lényeg, hogy életben maradtam. Az volt a szerencsém,
hogy a szemközt lakó férfi észrevette, mi történt, és kihívta a mentőket
és a tűzoltókat. Ő volt, aki aztán
meglátogatott a kórházban, és mivel, nem volt hova mennem (a szobám
hamuvá égett), olyan kedves volt, hogy felajánlotta, lakjam vele.
Egyszobás lakása van, de azért nagyon jól megvagyunk. Ő vagy kétszer
olyan idős, mint én, de őrülten egymásba szerettünk, és össze szeretnénk
házasodni. Még nem döntöttük el, hogy pontosan mikor, de még azelőtt
megtartjuk az esküvőt, mielőtt túl feltűnővé válik, hogy terhes vagyok.
Bizony drága szüleim, anya leszek!!! Tudom, hogy alig várjátok már, hogy
nagyszülők lehessetek, és biztos vagyok benne, hogy a kisbabákat
(merthogy hármas ikrek lesznek) azzal a szeretettel fogjátok körülvenni,
amivel engem is kiskoromban. Az egyetlen dolog, ami egy kicsit
késlelteti az esküvőnket az egy fertőzés, amit a vőlegényem szedett
össze valahol. Emiatt most megint kórházban vagyunk, mert persze én is
elkaptam, de már sokkal jobban vagyunk az antibiotikumoknak
köszönhetően, amit vénásan adnak nekünk. Azt hiszem az orvosok valami
szifilisznek hívják a betegséget. Tudom, hogy a férjemet tárt karokkal
fogadjátok majd, és hamarosan olyan lesz majd, mint egy igazi családtag,
ugyanis nemsokára meglátogatunk titeket, ugyanis körözi a rendőrség
drogbirtoklás és terjesztés miatt.
Utóirat: Nem gyulladt ki az
iskola, nincs férjem, és terhes se vagyok. A kórházat is messziről
kerülöm. Csak jövőhéten megyek haza, ugyanis kirúgtak, és viszem
magammal a csupa egyes bizonyítványomat is.
Az üzenet elejét azért írtam meg, hogy lássátok, hogy rosszabb dolgok is történhetnek velem, mint ami történik.