(...)És ellentétben az összes kapcsolattal, amely utána jött, ezzel az eggyel a múlt nem akar a múltban maradni.
Mert jóval azután, hogy véget ér, az első szerelmünk fenntartja felettünk a hatalmát. Egy kísérteties, keserédes hatalom a pszichénk felett, amely visszahúz minket, ami soha nem lehet újra…
De miért van ez így? Miért viselkedik ez a személy teljesen másképp az agyunkban, mint a többiek, még akkor is, ha ők hosszabbak, jobbak, sokkal igazibbak voltak?
(...) Vele tanultuk meg, milyen a szerelem érzése.
Lehetséges, hogy az első szerelem élménye amiatt is felértékelődik, mert serdülőkorban sokszor a hormonok játszanak velünk. És minden élettapasztalat ellenére – legyenek azok rossz jegyek, családi konfliktusok, nagy győzelmek –, a szerelem érzése kiugrik közülük. Még egy felnőtt agyában is nagyon erős a neurológiai válasz, ha szerelmes lesz. Hasonló, mint a kokain. Ugyanolyan nagy a vágy. (...)
Az első szerelem nagy része szorongás, különösen a legelején. A kapcsolat oly módon belénk ég, ahogyan az utána következők képtelenek. (...)
Meg kell őrizni a fiatalkori szerelem kincseit, és tudatosítanunk kell, hogy az a valaki, aki első volt az életünkben, segített és hozzájárult ahhoz, hogy azok legyünk, akik ma vagyunk.
https://7koznapi.blog.hu/2019/07/31/elso_szerelem_miert_nem_felejtjuk_el_soha_912
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése