Beautiful things don't ask for attention.
2014. december 26.
2014. december 25.
2014. december 24.
Is There a Santa Claus?
"Some of my little friends say there is no Santa Claus.
"Papa says, 'If you see it in THE SUN it's so.'
"Please tell me the truth; is there a Santa Claus?
"VIRGINIA O'HANLON.
"115 WEST NINETY-FIFTH STREET."
VIRGINIA, your little friends are wrong. They have been affected by the skepticism of a skeptical age. They do not believe except they see. They think that nothing can be which is not comprehensible by their little minds. All minds, Virginia, whether they be men's or children's, are little. In this great universe of ours man is a mere insect, an ant, in his intellect, as compared with the boundless world about him, as measured by the intelligence capable of grasping the whole of truth and knowledge.
Yes, VIRGINIA, there is a Santa Claus. He exists as certainly as love and generosity and devotion exist, and you know that they abound and give to your life its highest beauty and joy. Alas! how dreary would be the world if there were no Santa Claus. It would be as dreary as if there were no VIRGINIAS. There would be no childlike faith then, no poetry, no romance to make tolerable this existence. We should have no enjoyment, except in sense and sight. The eternal light with which childhood fills the world would be extinguished.
Not believe in Santa Claus! You might as well not believe in fairies! You might get your papa to hire men to watch in all the chimneys on Christmas Eve to catch Santa Claus, but even if they did not see Santa Claus coming down, what would that prove? Nobody sees Santa Claus, but that is no sign that there is no Santa Claus. The most real things in the world are those that neither children nor men can see. Did you ever see fairies dancing on the lawn? Of course not, but that's no proof that they are not there. Nobody can conceive or imagine all the wonders there are unseen and unseeable in the world.
You may tear apart the baby's rattle and see what makes the noise inside, but there is a veil covering the unseen world which not the strongest man, nor even the united strength of all the strongest men that ever lived, could tear apart. Only faith, fancy, poetry, love, romance, can push aside that curtain and view and picture the supernal beauty and glory beyond. Is it all real? Ah, VIRGINIA, in all this world there is nothing else real and abiding.
No Santa Claus! Thank God! he lives, and he lives forever. A thousand years from now, Virginia, nay, ten times ten thousand years from now, he will continue to make glad the heart of childhood.
The Sun 1897.
2014. december 18.
2014. december 17.
Friends-Christmas song
I went to the store sat on Santa's lap.
I asked him to bring my friends all kinds of crap.He said all you need is to write them a song,
Now you haven't heard it yet, so don't try to sing along.
So don't sing along.
Monica, Monica, have a happy Hanukkah,
I saw Santa Claus, he said “Hello” to Ross.
And please tell Joey, Christmas will be snowy.
And Rachel and chandler…(mumbles)…handler!!
Sleigh bells
"On Christmas Eve many years ago I laid quietly in my bed. I did not
rustle the sheets, I breathed slowly and silently. I was listening for a
sound I was afraid I'd never hear: the sound of Santa's sleigh bells."
2014. december 15.
2014. december 3.
Seeing is believing, but sometimes the most real things in the world are the things we can't see.
"At one time most of my friends could hear the bell, but as years passed it fell silent for all of them. Even Sarah found one Christmas that she could no longer hear its sweet sound. Though I've grown old the bell still rings for me, as it does for all who truly believe."
2014. december 1.
2014. november 23.
2014. november 17.
2014. november 12.
Hot Kinderpunsch
Ingredients:
- 150 g caster sugar/porcukor
- water
- 2 pinches ground cloves/ 2 csipet őrölt szegfűszeg
- 1 cinamon stick
- 750 ml apple juice
- 1 lemon (sliced)
In a 3 litre saucepan, bring water, sugar, cloves and cinnamon to the boil.
Stir in juice and heat through. Do not boil. Take spices out and pour over lemon slices in serving bowl. Serve warm.
2014. november 10.
2014. november 9.
2014. november 7.
2014. november 6.
2014. november 5.
"Nem tudom, hogyan csinálják azok a nők, akiknek családjuk van. A
munkahelyen azért kell állandóan elnézést kérniük, hogy korábban mennek
haza, otthon meg azért, mert később. Ha egy férfi késő estig dolgozik,
nem számít, sőt lelkendezve azt mondják róla: ez igen, ez az ember a
hivatásának él."
(Robin Cook)
2014. november 3.
2014. október 31.
Pótcselekvés
Pótcselekvés az, amit ahelyett csinálunk, amit csinálnunk kellene. (A skála végtelen, az adóbevallástól az új cipzár bevarrásáig terjed.)
Íme, saját példám. Ma meg kell írnom egy cikket. Hetekkel ezelőtt jött a felkérés, megvolt a téma is, holnapra ígértem. Ma kifejezetten írásra való az idő. Az asztalfúró befejezte a mai műszakot, a világítás jó, előttem az írógép, benne a papír. Fejemben a téma. Leírom a címet.
Nos, hogyan is kezdjem? Most valahogy nem jön az elő az első mondat, pedig az fontos. Van, hogy csak úgy odakopogja magát a papírra, s van úgy, hogy keresgélni kell.
Talán egy kávé segítene. Kávé?! Te jóságos ég, hiszen odatettem, mielőtt nekiültem az írásnak!
Rohanok ki a konyhába. Hát igen. Szegény megfeketedett kávéfőző az utolsókat szörcsögi-köpködi, a tűzhely teteje úszik a kávéban, a gázrózsa körül égett, fekete karima. Súrolom, mosom, törlöm még a tűzhely oldalát is, eltűnnek a minapi paradicsombefőzés piros pöttyei is. Lesikálom a kéváfőzőt, odateszek egy másik adagot, de most már megvárom, nehogy már megint! Addig elrámolom a szárítóból a tiszta edényt. Ahogy lehajolok, pillantásom a sarokban heverő nejlonzacskóra téved. Majd két kiló uborka, két napja ott fonnyad. Tegnap akartam bekovászolni, s akkor jött az a telefon. Hát ezt vagy megcsinálom ma, vagy kidobhatom. Gyorsan vízbe teszem, térjen magához szegény.
Egy csésze kávéval vissza az írógéphez. Nem jó ez a kávé. Persze, nem tettem bele tejet. Futás kis egy csöpp tejért. Ha már a konyhában vagyok, hát odateszem a sós vizet egészen kicsi lángra. Majd szép lassan felforr. Vissza az írógéphez.
Több mint fél oldal kész. Gondolataim az uborkánál járnak. Hol van a nagy uborkásüveg? Nem láttam a spájzban. Hova lett? Ja persze, a múlthéten, mikor darabokra metéltem a jukka plafonig érő szárát, abba tettem a kis jukkadarabokat. Az erkélyre vittem. Ott van? Nicsak! Az egyik jukkadarabkán már két kis zöld bóbita bújt elő! No de ilyet! Ezt az üveget most nem szabad megbolygatni. Jókedvemben lecsipdesem az erkélyládában elvirult muskátlikat s hozok nekik egy kanna vizet. tele vannak bimbóval.
Újult erővel vissza az írógéphez. Két újabb bekezdés. A sós víz! Rohanás a konyhába. Még van az alján egy ujjnyi. Felöntöm. Most megcsinálom az uborkát, aztán nincs több rohangálás. Két kis üveg, bors, kapor...Hol a kapor? Hiszen az uborkával együtt vettem. Csak hogy aztán tökfőzeléket csináltam. Futás a kis zöldségeshez. És ha már itt vagyok, veszek két kiló krumplit is, most nem kell mást cipelnem. Amikor fizetek, megpillantom a táskámban a napok óta magammal hurcolt levelt. Két sarok a postaláda, bedobom. Vissza, haza.
Percek alatt kész a két kis üveg uborka, kenyeret rá, aztán a két konyharuhát, ejnye, ezek már megértek a mosásra, előveszek két tisztát. Az ám, amíg írok, beindíthatnám a tarkamosást, összegyúlt már annyi ruha. Nyitom az új mosóporos doboz újmódi kupakját, beszakad a körmöm. Elő a manikűrollóval, s ha már ezt kénytelen vagyok rövidre vágni, a többit is hozzáigazítom. Ráfért már a kezemre egy kis manikűr.
Vissza az írógéphez. Szaporodnak a sorok, de alig lehet elolvasni. Hiába, ki kell cserélni a szalagot, szerencsére van itthon tartalék, elügyetlenkedek vele, aztán sikálom a kezemről a fekete festéket. A mosógép dorombol, én megyek vissza írni.
De elvesztettem a fonalat. Apropó: fonal. Azt a szőnyegről letépett, kis színmintának szánt fonaldarabkát ne felejtsem el betenni a pénztárcámba. Holnap meg kell vennem. Beteszem. A szomszéd megígérte. ha veszek fonalat, beszegi a piros szőnyeget, mert sajnos, kér helyen is kirojtosodott a széle.
Vissza az írógéphez. Felgyújtom a villanyt. Este van már, és én pótcselekvésekkel töltöttem az írásra szánt délutánt.
Pótcselekvés? Miért pótcselekvés? Ragyog a tűzhely, üvegekben a kovászos uborka, vettem krumplit, bedobtam a levelet, manikűröztem, meglocsoltam a muskátlit, kicseréltem az írógépszalagot, mosógépben a ruha- hát ezt mind meg kellett csinálni.
Be kell fejeznem az írást. Mégpedig ma. Mart holnap jön az ablakpucoló, nekem meg proszívóznom kell. És függönyt mosni.
De mi lenne, ha pótcselekvésként, holnap írnám meg a végét?
(Janikovszky Éva)
Íme, saját példám. Ma meg kell írnom egy cikket. Hetekkel ezelőtt jött a felkérés, megvolt a téma is, holnapra ígértem. Ma kifejezetten írásra való az idő. Az asztalfúró befejezte a mai műszakot, a világítás jó, előttem az írógép, benne a papír. Fejemben a téma. Leírom a címet.
Nos, hogyan is kezdjem? Most valahogy nem jön az elő az első mondat, pedig az fontos. Van, hogy csak úgy odakopogja magát a papírra, s van úgy, hogy keresgélni kell.
Talán egy kávé segítene. Kávé?! Te jóságos ég, hiszen odatettem, mielőtt nekiültem az írásnak!
Rohanok ki a konyhába. Hát igen. Szegény megfeketedett kávéfőző az utolsókat szörcsögi-köpködi, a tűzhely teteje úszik a kávéban, a gázrózsa körül égett, fekete karima. Súrolom, mosom, törlöm még a tűzhely oldalát is, eltűnnek a minapi paradicsombefőzés piros pöttyei is. Lesikálom a kéváfőzőt, odateszek egy másik adagot, de most már megvárom, nehogy már megint! Addig elrámolom a szárítóból a tiszta edényt. Ahogy lehajolok, pillantásom a sarokban heverő nejlonzacskóra téved. Majd két kiló uborka, két napja ott fonnyad. Tegnap akartam bekovászolni, s akkor jött az a telefon. Hát ezt vagy megcsinálom ma, vagy kidobhatom. Gyorsan vízbe teszem, térjen magához szegény.
Egy csésze kávéval vissza az írógéphez. Nem jó ez a kávé. Persze, nem tettem bele tejet. Futás kis egy csöpp tejért. Ha már a konyhában vagyok, hát odateszem a sós vizet egészen kicsi lángra. Majd szép lassan felforr. Vissza az írógéphez.
Több mint fél oldal kész. Gondolataim az uborkánál járnak. Hol van a nagy uborkásüveg? Nem láttam a spájzban. Hova lett? Ja persze, a múlthéten, mikor darabokra metéltem a jukka plafonig érő szárát, abba tettem a kis jukkadarabokat. Az erkélyre vittem. Ott van? Nicsak! Az egyik jukkadarabkán már két kis zöld bóbita bújt elő! No de ilyet! Ezt az üveget most nem szabad megbolygatni. Jókedvemben lecsipdesem az erkélyládában elvirult muskátlikat s hozok nekik egy kanna vizet. tele vannak bimbóval.
Újult erővel vissza az írógéphez. Két újabb bekezdés. A sós víz! Rohanás a konyhába. Még van az alján egy ujjnyi. Felöntöm. Most megcsinálom az uborkát, aztán nincs több rohangálás. Két kis üveg, bors, kapor...Hol a kapor? Hiszen az uborkával együtt vettem. Csak hogy aztán tökfőzeléket csináltam. Futás a kis zöldségeshez. És ha már itt vagyok, veszek két kiló krumplit is, most nem kell mást cipelnem. Amikor fizetek, megpillantom a táskámban a napok óta magammal hurcolt levelt. Két sarok a postaláda, bedobom. Vissza, haza.
Percek alatt kész a két kis üveg uborka, kenyeret rá, aztán a két konyharuhát, ejnye, ezek már megértek a mosásra, előveszek két tisztát. Az ám, amíg írok, beindíthatnám a tarkamosást, összegyúlt már annyi ruha. Nyitom az új mosóporos doboz újmódi kupakját, beszakad a körmöm. Elő a manikűrollóval, s ha már ezt kénytelen vagyok rövidre vágni, a többit is hozzáigazítom. Ráfért már a kezemre egy kis manikűr.
Vissza az írógéphez. Szaporodnak a sorok, de alig lehet elolvasni. Hiába, ki kell cserélni a szalagot, szerencsére van itthon tartalék, elügyetlenkedek vele, aztán sikálom a kezemről a fekete festéket. A mosógép dorombol, én megyek vissza írni.
De elvesztettem a fonalat. Apropó: fonal. Azt a szőnyegről letépett, kis színmintának szánt fonaldarabkát ne felejtsem el betenni a pénztárcámba. Holnap meg kell vennem. Beteszem. A szomszéd megígérte. ha veszek fonalat, beszegi a piros szőnyeget, mert sajnos, kér helyen is kirojtosodott a széle.
Vissza az írógéphez. Felgyújtom a villanyt. Este van már, és én pótcselekvésekkel töltöttem az írásra szánt délutánt.
Pótcselekvés? Miért pótcselekvés? Ragyog a tűzhely, üvegekben a kovászos uborka, vettem krumplit, bedobtam a levelet, manikűröztem, meglocsoltam a muskátlit, kicseréltem az írógépszalagot, mosógépben a ruha- hát ezt mind meg kellett csinálni.
Be kell fejeznem az írást. Mégpedig ma. Mart holnap jön az ablakpucoló, nekem meg proszívóznom kell. És függönyt mosni.
De mi lenne, ha pótcselekvésként, holnap írnám meg a végét?
(Janikovszky Éva)
2014. október 27.
2014. október 26.
2014. október 25.
2014. október 22.
2014. október 21.
Autumn
"Az erdei ösvényeket átszőtték hallgatag pókok, a galagonya bogyója
pirosan fürdött a napban, a legelők tarlott oldalán már csak délben
ugráltak a szöcskék, a katáng virága elfakult, az erdő aranyos bíborba
öltözött, mert szép akart lenni, mint az öregedő asszonyok, ha
elbúcsúznak valakitől, akit szerettek."
(Fekete István)
(Fekete István)
2014. október 20.
2014. október 16.
2014. október 13.
2014. október 7.
2014. szeptember 30.
2014. szeptember 24.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)